Budapest területén kb. 135.000 nyilvántartott cukorbeteg él, a környező településeket is hozzászámítva számuk eléri vagy meghaladja a 200.000 főt, országos viszonylatban ez a szám 800.000 körül van. Mint tudjuk, ez a betegség sajnos egy életen át tart.
A diabétesz kezdetben nagyon alattomos, sokszor alig, vagy egyáltalán nem okoz panaszokat, ezért vagy hosszabb idő telik el a felismeréséig, vagy hajlamosítja a beteget arra, hogy ne vegye az orvosi előírásokat komolyan. Évek alatt aztán, a megfelelő módon nem ellenőrzött és kezelt diabétesz megtámadja az érrendszert, az idegrendszert, súlyos másodlagos betegségeket okozva. Amikor ezen szövődmények kellemetlen tünetei jelentkeznek, már rendszerint helyrehozhatatlan szöveti elváltozások állnak fenn a szervezetben.
Nagy gyűjtőstatisztikákból tudjuk azt, hogy a vakság, vesebaj, szívbetegség mellett, a cukorbetegek 30-35%-nál, évek múlva jelentkeznek különböző lábmegbetegedések.
Lábüszkösödés, fekélyek, keringési és beidegzési zavarok fellépte a leggyakoribb, amelyek kezelése igen elhúzódó, hosszas, költséges kórházi ápolást, sokszor műtétek sorozatát teszi szükségessé. De csontmegbetegedések, vaskos borkeményedések, gombás borelváltozások, berepedések, kalapácsujjak kialakulása is aránylag nagy gyakorisággal fordul elő. Tizenöt lábproblémával küszködő diabéteszes közül átlagosan egy amputációra kerül. Az összes alsó végtag amputációk 45%-át (Svédország), illetve 50%-át (USA), cukorbetegeken végzik. A rehabilitáció, mint említettem, nehéz és igen költséges. Az összes amputált diabéteszláb 85%-nál már korábban lábfekély jelentkezett!