Orin
A csontritkulás (oszteoporózis) az egész világon jelen lévő, és egyre nagyobb gondot okozó probléma: ez az egyik leggyakoribb krónikus mozgásszervi betegség, a betegek száma pedig egyre nõ, így a csontritkulás megfelelő megelőzés nélkül hosszú távon hatalmas gazdasági és szociális terheket róhat az érintett országokra.
Hazánkban mintegy 8-900 ezer embert érint a csontritkulás, vagyis a teljes lakosság majdnem 10 százalékát; a további veszélyeztetettek köre több, másfél millió főre tehető. A betegek nagy része azonban nem ismeri betegségét, vagy csak keveset tud róla, így megfelelő kezelésben sem részesül. Európában, Japánban és az USA-ban összesen kb. 75 millió ember szenved a betegségben, a diagnosztizált esetek száma a következő 50 évben várhatóan megduplázódik – köszönhetően például az egyre magasabb átlagéletkornak.
A ”lyukacsos csontok” (ez a latin osteoporosis elnevezés jelentése) betegsége kétszer annyi nőt érint, mint férfit: a menopauza után minden negyedik nõ szenvedhet e betegségben. A csontritkulás kialakulásának esélyét a genetikai adottságok mellett életmódbeli tényezők – pl. dohányzás, rendszeres alkoholfogyasztás, kevés mozgás – is növelik.
A betegség a csonttömeg fogyásával, a csontszerkezet károsodásával, a csontok törékennyé válásával jár, és komoly következményekkel – csonttöréssel – jár. A diagnosztizálatlan esetek nagy számának egyik oka az, hogy a betegség általában tünetmentes, és sokszor csak az elsõ komolyabb törések után derül fény meglétére.
A leggyakoribb csontritkulásos törések a csigolya, alkar és csípő- deréktáji törések, hazánkban ezek közül évente kb. 16 ezer combnyaktörés, 27 ezer csuklótörés és 30 ezer csigolyatörés jelentkezik. E törések minden harmadik, 50 év feletti nőbetegnél előfordulnak, a kor előrehaladtával pedig egyre gyakoribbá válnak: a 80 évesek már 70%-ánál létrejöhetnek.
Az oszteoporózisos törések komoly, többnyire visszafordíthatatlan változásokat okoznak az életminőségben: csökken vagy megszűnik a munkaképesség, a beteg elvesztheti az önellátásra való képességét, tehát élete végéig mindennapos segítségre szorul, és a következmények között akár a halál is szerepelhet. Utóbbi szemléltetésére: a Nemzeti Osteoporosis Alapítvány adatai szerint a csípőtáji törések után fél évvel minden hatodik beteg meghal. A következmények súlyosságát tekintve az sem elhanyagolható, hogy az önállóság elvesztése, a másokra szorultság és az elesettség érzése pszichésen is igen megterhelő a beteg számára.
A leggyakrabban előforduló, csontritkulásból eredő törés a csigolyatörés – ez akár úgy is bekövetkezhet, hogy az érintett nem észleli, és sokszor csak a hát egyre nagyobb fokú görbülete, vagy a testmagasság csökkenése hívja fel a figyelmet a bajra.
A legnagyobb veszélyt az újbóli törések jelentik: egy csigolyatörés után 5-11szer nagyobb a valószínűsége az újabb törések bekövetkezésének, melyek láncreakcióvá sokasodva tartós mozgáskorlátozottságot okozhatnak (hazánkban a mozgássérültek mintegy 30%-a csontritkulás miatt válik tartósan mozgáskorlátozottá).
A csontritkulás megelőzhető és kezelhető, bár teljesen nem gyógyítható betegség. A leggyakrabban alkalmazott készítmények az ún. biszfoszfonátok, melyek segítik a csontsűrűség megtartását/növelését, és a csontok anyagcseréjének lassításával csökkentik a törések előfordulását. Nemrég jelent meg a piacon egy olyan készítmény, mely képes növelni a csontmennyiséget, és javítja a károsodott csontszerkezetet. Emellett különféle hormonkészítményeket és kalcium, illetve D vitamin tartalmú készítmények, illetve a gyógyszeres kezelés mellett a rendszeres testmozgás segít, de alkalmazható fizioterápia is.
A következmények miatt ez az egyik legdrágább krónikus betegség, hiszen nemcsak a törések kezelése jelent hatalmas kórházi költséget, de a munkaképesség és az önálló életvezetésre való képesség elvesztése hosszabb távú szociális kiadásokat jelent. A legolcsóbb, és a betegek szempontjából is legkedvezőbb megoldás a megelőzés. Nőknél a szűrővizsgálatok látogatásának megkezdése a változó kor elején javasolt: a 40-50-es évek ugyanis még a prevenció időszaka lehet, ekkor a menopauza ambulanciákon végzett hormonvizsgálatok alapján lehet következtetni arra, hogy az illetőt érinti-e majd a csontritkulás. A gyógyszerszedés és a mozgás rendszerességének fenntartása sokak számára nehézséget jelent – a Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány (IOF) felmérése szerint az orvosok 85 százaléka számol be arról, hogy a csontritkulásos betegek túl korán abbahagyják a kezelést, még azelőtt, hogy a terápia tényleges hatását ki tudná fejteni – a helyzet pedig hazánkban sem jobb.
Kezelés Ulticare-al
Leírás:
A mágneses térnek különösen jó hatása van a gyógyításra és a csontritkulás megelőzésére. Kitűnően használható a csontritkulás ellen, jó hatással van a csontokra és az ízületekre. Az csontritkulással sújtott mozgásrendszer egészének kezelésére ajánljuk
Ajánlott programok:
A gyógyításhoz a P1-es programot ajánljuk. A P3 használata esetén ajánljuk a 15-25 Hz frekvenciát. Javasolt a betegeknek a kalcium nagyobb mennyiségű bevitele is.
Ajánlott napi kezelésszám:
2-3-szor naponta